Csalódás 2010.10.25.

Miért pont mi tartoznánk abba az egy százalékba akiknek sikerül valami csoda folytán.:( Természetetesen megjött már 17-én, sőt 21-én úgy beerősített mint még soha. Pedig minden jele megvolt a terhességnek. Mindenki szinte 100%-ig biztos volt benne, hogy nem fog megjönni. Biztos az a baj, hogy egyből szétkürtöltem. Mit csináljak, ha boldog vagyok, nem tudom magamban tartani. Na mindegy. Megyek vissza 10-én vérvételre az endokrinológushoz, aztán szerintem hívom a Kaálit, hogy mikor kezdhetjük újra. Szerintem ebben az évben nem biztos, hogy kapunk még időpontot, mert tavaly ilyenkor is telt ház volt náluk. Azért reménykedem:) Közben persze megint született a környezetemben két bébi, plusz terhes az egyik kolléganőm. Pedig neki már van egy! Most én következem végre! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fogok örülni egy baba születésének a baráti körben. Nem tehetek róla, de már nem tudom mosolyogva fogadni ezeket a híreket. Még jó hogy van a keresztfiam akin addig kiélhetem magam:)

Végre történik valami 2010.10.13.

Végre kicsit lejjebb ment az inzulin szintem! Mostmár "csak" 78. Viszont a vércukor kicsit megemelkedett. Azt mondta a dokinéni, hogy ez valószínűleg azért van, mert még mindig keveset eszek. Mondtam, hogy oké, én ennék többet, de találjunk ki valamit, mert már utálok enni, sőt undorodom a hústól. Erre az mondja: "nem terhes maga kedveském?". Ááá, ugyan késett a menstruációm a múlt hónapban, kb két hét késéssel jött meg, igaz kevesebb volt jóval, meg nem is volt igazi vérzés, inkább csak barnázás, de azért vettem két tesztet is egy hét különbséggel, sajnos mindkettő negatív lett. A dokim szerint azért még lehetek terhes, úgyhogy várjuk meg a következőt, ha megint késik, vagy nem jön meg, akkor megnézzük a véremet, hogy van-e hcg benne vagy sem. Mert elvileg akkor a megemelkedett vércukor szint is meg lenne magyarázva:) Ja, és tegnapelőtt hánytam is! Igaz nem reggeli rosszullét volt, hanem esti, de azért még remélem lehet amiatt, hogy baba van a pocakban:) Na jó, tudom, hülye vagyok, nem szabad ennyire beleélni magam, de azért nagyon reménykedem benne! Remélem nem jön meg!:) 15. és 18. között esedékes a következő kb, addig már csak pár napot kell kibírnom. Annyira jó lenne, ha egy ilyen csoda részesei lehetnénk és nem lenne szükségünk a lombikozásra!

Inzulin rezisztencia 04.23.

Hát ahogy a címből is kiderül, nem sikerült jól a vizsgálat. A megengedett 26 helyett 116.9 az inzulin szintem:( Azt mondta az endokrinológus, hogy amíg ezt nem hozzuk helyre, addig fölösleges is lombikozni, mert csak növeljük a sikertelen próbálkozások számát:( Nem értem ezeket a vizsgálatokat miért két sikertelen lombik után kell csak megcsinálni???? Kaptam egy gyógyszert ami elvileg beállítja az inzulinszintet, meg diétáznom kell amit 28-án egy dietetikus fog megtanítani nekem, hogy mit hogyan és mikor ehetek. Ja, és be kell állnom a napi hatszori evésre, mert ha nem sikerül, akkor jön az inzulin szúrkálás a hasba, magyarul cukorbeteg leszek. Szép remények. Mi csak gyereket szeretnénk, miért kell ennyi szarnak jönni??? Nem elég az endometriózis meg hogy nem lehet gyerekünk másképp mint lombikkal, a lisztérzékenységem mellé még ha így haladok kapok egy cukorbetegséget is:( És akkor jönnek az okos tanácsok, hogy ne gondoljak a rossz dolgokra, mert akkor bevonzzom, meg hasonlók. Na persze. Kérdem én ezek után ki tudna pozitívan hozzáállni? Na szóval hat hét múlva kontroll. Addig még lesz egy nyaki ultrahang is, hogy megnézzük a pajzsmiriggyel nincs-e valami gáz esetleg (ja, amúgy már arra is szedek gyógyszert, mert magas a tsh-m), meg még egy vérvétel. Aztán elvileg mennem kéne május 10-én ultrahangra a Kaáliba is, hogy kezdjük a petefészek stimulálást, de nem tudom mi lesz, mert az endokrinológus szerint ugye ennek nem sok értelme van így. Na meglátjuk. Majd Szmatona doktorbácsi megmondja. Még jó, hogy már a műtéthez való ekg-t és labort megcsináltattam:(

Indul a harmadik program 2010.03.08.

Március 4-én voltam újra a Kaáliban a dokibácsimnál. Elküldött vércukor+inzulin vizsgálatra amit egy budai magánklinikán fognak csinálni elvileg hatezerért. Azért magánklinikán, mert máshol nem csinálják meg az inzulinvizsgálatot. A vércukor terheléses vizsgálat úgy fest, hogy éhgyomorra leveszik a vért, inni kell egy cukros folyadékot, aztán két óra múlva újra megcsapolnak. Nem lesz kellemes, mert sem előtte, sem közben nem lehet inni semmi mást, enni pedig csak utána. Szóval már alig várom:( Na mindegy. Dokibácsim azt mondta, hogy amint megvan az eredmény, csörögjek és szeretné ha még márciusban találkozhatnánk. Én is.:) Aztán ha minden jól megy, akkor májusban meg is lehet a beültetés. Azzal bíztatott, hogy már nagyon kicsi választ el minket a sikertől. Hát a próféta szóljon belőle!:)

Negatív teszt:(

Mit is mondjak? Nem lepődtem meg túlságosan, hogy negatív lett:( Hétfőn volt a beültetés, de szombaton már véreztem. Szóval ezek után isteni csoda lett volna ha pozitív tesztet produkálok:( Szomorú vagyok, le vagyok törve iszonyatosan, de kicsit talán jobb a helyzet mint az előzőnél, mert ott a tesztelés előtti egy-két napban volt csak vérzésem ami akár a beágyazódás jele is lehetett volna, most viszont elég hamar megjött a vérzésem. Most nem reménykedtem onnantól tovább. Na jó, talán egy hajszálnyit igen, mert hát a remény hal meg utoljára, de pont ezért nem vártam tovább a teszteléssel, mert bár két hét után lehetne megcsinálni, de szerintem négy nappal előtte ha terhes lennék már kimutatná a teszt. Főleg ha mindkét sejtecskénk megtapadt volna, mert úgy tudom, ha két bébi van bent, akkor sokkal magasabb a hcg, így hamarabb ki is mutatja a teszt.

Még szerencse, hogy van most ami lekösse a figyelmemet, mert a szerelmem a hétvégén lesz harminc, és megpróbálom széppé varázsolni neki ezt a napot.

Hétfőn felhívom a Szmatona doktorbácsit, hogy hogyan tovább. Ha annyira be van táblázva mint ahogy tavaly mondta, akkor szerintem áprilisnál hamarabb nem hiszem hogy mehetünk újra. Nem baj, talán kell is egy kis pihenő, hogy ne csak erről szóljon az életünk. Nagyon sok olyan párról hallottam, olvastam, akiknek erre az idegörlő várakozásra, görcsölésre rámegy a házasságuk. Na én ezt nem akarom. Most megpróbálok magammal és a férjemmel foglalkozni kicsit. Lerakom a jogsit, amire már rég vágyom, asszem csináltatok egy tetoválást is és ráveszem a drágámat hogy menjük el egy hétvégén kényeztetni magunkat valami wellnessbe. Bár nem nagyon szeretem az ilyen közös fürdős dolgokat, mert mindig összeszedek valamit (hiperérzékeny vagyok az ilyesmire sajnos), de most nem érdekel semmi! Egyszerűen szeretném ha kicsit elfelejtenénk a gondokat, kikapcsolódnánk és jól éreznénk magunkat együtt.

Akik drukkoltak azoknak nagyon szépen köszönöm, de sajnos még szükségem lesz rájuk. Számítok rátok a következőnél is!:)

Vérezgetés:(

Ma kis vérzésem volt reggel, amitől eléggé megijedtem és elkeseredtem:( Tudom, hogy ez nem feltétlenül jelent rosszat, de az a baj, hogy legutóbb is így kezdődött és a vége egy negatív teszt lett:( Nagyon félek és nagyon el vagyok keseredve. Olyan jó lenne tudni, hogy bent vannak-e még. Az egyik barátnőm azt mondta ma, hogy ne ijedjek meg, mert neki négy hónapig rendesen megjött, és most egy hat éves kisfiú anyukája. Hát reménykedjünk. Alig várom hogy tesztelhessek.

Várakozáááás....

Annyira kétségbe vagyok esve. Az előző programunknál beültetés után volt kis görcsölgetés, ami jelezte a beágyazódást. Most semmi. De annyira semmi, hogy már ijesztő. A férjem azt mondta, hogy lehet, hogy ez a jó. A múltkor görcsölt, de nem maradt meg egy sem. Most nem görcsöl, tehát tuti megmaradnak, vagy legalább egyikük. Bár igaza lenne! Olyan jó lenne ha valaki kicsit megerősítene abban, hogy ez jó, vagy nyomon lehetne követni, hogy bent van, vannak-e még...

Mindenesetre igyekszem sokat pihenni, ma fel is polcoltam a lábamat. Azt olvastam valahol, hogy ez tuti módszer. Hát rajtam ne múljon! Nyomkodom a napi 3x2 Utrogestant (sárgatest hormon ami segíti a beágyazódást), és pihi ezerrel. Na azért nem fekszem megállás nélkül, kicsi felkelek mosogatok, wc, kaja, de a porszívózást meg a bevásárlást kihagyom. Szerintem ennyi kell. Majd meglátjuk...

Babák a pocakban

Tegnap délután végre beköltöztek a mi kis törpéink a pocakomba. Így festenek:

Ott abban a piros karikában vannak mindketten. Egyikük négy, a másikuk nyolc sejtes lett. Két hét múlva lehet tesztet csinálni. Asszem kész leszek addig a várakozástól és a bizonytalanságtól. Úgy döntöttem, hogy egy hétig megpróbálok feküdni és sokat pihenni. Hátha ezzel is hozzájárulok a sikerességhez.

Megtermékenyítés

Pénteken leszívták a petesejteket. Most csak három lett a múltkori tizenhárommal szemben, de nem keseredtem nagyon el, mert kettő meg is termékenyült belőle, és attót többet végülis amúgy sem ültettek volna vissza, szóval elégedett vagyok. Hétfőn délután háromkor visszakapom őket. Már nagyon várom hogy a pocakomban legyenek.

Pénteken punkció

Ma volt az utolsó ultrahangos vizsgálat és az utolsó adag Gonal-F. Pénteken leszívja a dokibácsim a petesejteket. Hát nem vagyok nagyon feldobva. Kevés petesejtünk van:( De igazából ha kettő lenne és mindkettő megtermékenyülne és szép nagy blasztocitává váltának, akkor is boldog lennék. Csak ugyebár minél több van, annál jobb, mert akkor egyrészt lehet válogatni köztük, másrészt meg ha ne adj isten bármelyik is szétdurranna, akkor is lenne helyette másik. Remélem ezzel a kevéskével nem lesz baj! Ma hajnal háromkor be kell adnom az ovulációt előidéző injekciót. Mikor máskor?:) Na de nem baj, múltkor is ugyanekkor kellett. A kevésbé kellemes dolog inkább pénteken lesz, amikor egész nap egy korty víz és egy harapás kaja nélkül kell lennem délután kettőig. Akkor lesz ugyanis a műtét. Már nagyon várom. Félreértés ne essék nem vagyok hülye, nem magát a műtétet várom, hanem azt, hogy egymásra találjanak a kis sejtecskéink és pár napon belül pedig bent legyenek a pocakomban a kis babáink.

Megemeltük az adagot

Ahogy sejtettem továbbra sem nőnek gyorsabban a petesejtek, ezért a doktorbácsi a 112.5-öt megemelte 150-re (GOnal-F). A 12x12-es méretűből csak 13x13-as lett két nap alatt, amit nem nagy teljesítmény. Ha így haladunk, nem hiszem, hogy leszívják a héten őket:( Pedig már úgy elterveztem, hogy a drágám szülinapjára ami február hatodikán lesz, egy pozitív terhességi tesztet ajándékozok. De szép is lett volna! Na nem baj. Az a lényeg, hogy mostmár szépen nőjenek meg amekkorára kell, szívják le őket, találjanak egymásra az apa sejteivel, és szépen maradjanak bent a méhnyálkahártyámban! Semmi más kívánságom nincs.

lassan nőnek a petesejtek:(

Ma azt mondta a doktorbácsi, hogy a bal petefészkemben három 10x10-es, a jobban pedig öt 12x12-es petesejt van. És ez az elmúlt napokhoz képest nem túl nagy eredmény. Az Ő szavaival élve nagyon lassan nőnek. Lehet, hogy hétfőn változtatunk a dózison. Az előző lombikprogramban csak nyolc napig injekcióztam magam és 13 szép nagy petesejtünk lett, most meg a vasárnapival együtt már tizenkét napnál fogok tartani, és nagy a valószínűsége, hogy nem az lesz a vége:( A mostani sejtjeim úgy látszik lustábbak. Most lehet, hogy hülyén fog hangzani, de kicsit félek, hogy nehogy megérjenek ideje korán, és akkor cseszhetjük az egészet. Vagy egyáltalán ilyen előfordulhat? Nem tudom...

A mai csodálatos bkv sztrájk miatt egy órával később tudtam csak beadni a szurimat. Remélem ez nem okozhat gondot! Kicsit el vagyok most keseredve:( Vasárnap egy éves házasok leszünk a drágámmal, jó lett volna egy kis jó hírt ajándékozni neki. Asszem rámférne egy kis jó kedv:(

Tegnap amikor a Kaáliban voltam, elvittem magammal a maradék Gonal-F-emet, hogy a doktorbácsi megnézze, hogy maradt-e még benne még egy szurira való. Maradt, és mondta, hogy ha már levetkőztem (ultrahanghoz), akkor adjam is be, aztán vár az irodájában. Én hülye, hogy ne várjon rám sokat, kicsit sietve intéztem a dolgot. Ez lett az eredmény:

Eddig tök büszke voltam magamra, hogy annyira ügyi vagyok, hogy még soha nem lilultam be mint mások. Hát eddig tartott a sikerszéria. Na de többet ilyet nem csinálok. Mindig hagyok időt hogy nyugodtan intézhessem a szuribeadást.

Második ellenőrző ultrahang

Ma voltam másodszor meglesni a petesejteket, hogy jól viselkednek-e. A múltkori kettőhöz képest mostmár hatan vannak! És még valószínűleg lesznek többen is. Két nap múlva újra ultrahang, addig is Gonal-F 112.5 tovább. Már úgy adom be a szurit, mintha mindig is ezt csináltam volna:)

Érnek a petesejtek

Ma voltam először ultrahangon amióta petesejtet érlelünk. Mindkét petefészkemben vannak tüszők szerencsére. 10x10-es méreteket hallottam a dokibácsim szájából, de azt mondta, hogy van még több is, csak azoknak még idő kell. Szerdán megyek újra ellenőrzésre. Ha minden jól megy, jövő hét közepén punkció! Akkor jön velem apa is, hogy leadja az anyagot. Múltkor nagyon szépen egymásra találtak a sejtjeink, remélem most sem okoznak csalódást! Már alig várom, hogy itt legyenek a pocakomban a kis embrióink. És remélem most bent is maradnak! Még két napi injekciót előírt a doki. Bár már jövő hét lenne...

Suprefact

Beadtam a mai szurikat is. Így fest a hasam a Suprefact után. Jól tettem, hogy megfordítottam a sorrendet. Előbb Gonal-F, aztán Suprefact. Nem is vérzik így mint tegnap a szuri helye, meg kevésbé volt kellemetlen is.

Ma szakad a hó kint, ami bentről nézve tök szép, de persze kimozdulni nem lenne kedvem:)

Inkább figyelemelterelésképp hogy ne mindig a lombikkal foglalkozzak, nézek egy kis Jóbarátokat.

Hát ezt nem hiszem el. Mi történik a Jóbarátokban? Rachel gyereket szült. No comment:)

Ha valaki olvassa esetleg az írásaimat, annak szép napot kívánok!

Második felvonás

Novemberben újrakezdtük. Most Marvelon fogamzásgátlóval indítottunk. Szedtem egy hónapig, aztán megjött, aztán megkaptam az új injekcióimat, merthogy ezúttal kétfélét kaptam, viszont nincs gyógyszer. A múltkor annyira profin beadtam a szurit, hogy most nem is féltem tőle. Pedig ez más kicsit. A Gonal-F-fel nincs is gond, de a Suprefact egy kissé kellemetlen. Tegnap (2010.jan.5) adtam be az elsőt és úgy bepirosodott a hasam, plusz viszketett mint állat, hogy először meg is ijedtem, hogy vajon ez normális? Utánanéztem, sajnos normális:( De kemény vagyok, mindent kibírok a cél érdekében. Volt már rosszabb is, pl. katéter:) Na nekem eddig az volt a csúcs. Szóval ez a szuri ahhoz képest leányálom. Érdekes, hogy kb. egy-két óra múlva már éreztem a hatást. Úgy szúrt a petefészkem, meg bele-belenyilallt. Ma a másik oldalra kell adni. Most másképp csinálom. Előbb adom be a Gonal-F-et, utána a másikat. Hátha jobb lesz. Annak legalább vékonyabb a tűje. Kevésbé kellemetlen. Sőt, igazából a Gonal-F meg se kottyan.

Érjetek csak petesejtek!

Drukkoljatok, hogy most is sokan legyenek! 11-én megyek először ultrahangra. Szerintem január végén már bent is lesznek a kis embrióink.

Két hét egy örökkévalóság

Hazaértünk, megbeszéltük, hogy amennyit lehet, pihenni fogok. A férjem olyan édes volt. Amikor hazaértünk, mondta, hogy halkítsam le a telefonomat, hogy nehogy felébresszék a gyerekeinket:) Az úton is egyébként végig fogta, simizte a hasamat. Ez olyan jó érzés volt, mert addig bevallom őszintén úgy éreztem, hogy őt ez nem nagyon foglalkoztatja. Persze én is túlérzékeny voltam abban az időben, mindenért kötöszködtem, ideges voltam. Már néha sajnáltam is szegénykémet, hogy mit el tud nekem viselni...

Következett ezután a várakozás. Ez kegyetlen volt. Azt hittük soha nem ér véget. Mindenhol azután kutakodtam, hogy most vajon mi történik odabent, mekkorák lehetnek, mikor lehet pozitív a teszt, stb. Eltelt a két hét.

A teszt negatív:(

Na azt az érzést senkinek nem kívánom. Egy világ dőlt össze bennünk. Az én kemény férjem velem sírt. Megöleltük egymást és úgy zokogtunk. Nem tudtunk mit mondani sem egymásnak. Ilyen még nem történt velünk. Egyikünk mindig erősebb és segít a másiknak talpra állni. Másnap mentem dolgozni, de nem ezen a bolygón voltam. Egy telefonos ügyfélszolgálaton dolgozom, de aznap az sem érdekelt, ha a k...a anyámba küldtek el az ügyfelek. Máskor ezek rosszul esnének, de akkor meg sem hallottam. A következő nap elhatároztam, hogy nem fogok depresszíóba zuhanni, ezt túl kell élni, mert különben baj lesz. Írtam egy sms-t a drágámnak, hogy én tudom miért nem vagyok terhes. Azért, mert a gyerekeink sítáborban vannak, és mivel nagyon jól érzik magukat, még nem akarnak hazajönni. Kíváncsian vártam a választ, hogy mi lesz a reakció. A válasz ennyi volt: :) Ezért imádlak:)

Innentől kezdve megpróbáltuk elviccelni a dolgot, és lehet, hogy ez furán hangzik, de ez segített nekünk. Hívtam a dokimat, hogy hogyan tovább. Kaptam új időpontot.

Felgyorsultak az események

Bementem hát ultrahangra. Nem számítottam semmi jóra, mert nekünk soha semmi nem megy könnyen. Amíg eljutottunk ide, addig átestem január óta még egy műtéten, magas volt a prolaktin szintem, magas volt a pajzsmirigyem, annyi gyógyszert szedtem, hogy kajára már nem is volt szükség, mert jóllaktam ezekkel.

Meglepett a dokim. Megkaptam az első szurikat. Gonal-F-et, és Clostibegyt. Nyolc nap múlva petesejtleszívás (punkció), öt nap múlva visszaültetés (ET). Olyan boldog voltam amikor bent voltak. Két kis embriót kaptunk vissza, akik állítólag gyönyörű szép nagyok voltak. Ja, azt nem is mondtam, hogy nagyon jó eredményekkel büszkélkedhettünk. 13 petesejtünk lett, amiből 12 meg is termékenyült.

Visszaültetés előtt megleshettük őket. A mai napig látom őket a lelkiszemeim előtt. Nekem felejthetetlen volt a látvány.

Amikor visszakaptuk őket, még egy órát pihiztem a Kaáliban, aztán mehettünk haza. Kaptam Utrogestan golyókat napi 3x2-t, ez a beágyazódást segíti (sárgatest).

Elindultunk hát haza...

Jajj, de nehezen indul:(

2009. január 12.

Az első randi a kaális dokival. Érdekes volt. 13ezerbe került egy orvosi megbeszélés, ami alatt elmondta a doki a program menetét, amit nagyjából már tudtam, mert utánanéztem a neten. Visszaküldött a dokimhoz, hogy blokkoljuk a hormonháztartásomat a ciszták miatt, mert azok nagyon nem jók ha vannak. Plusz kért néhány hormonvizsgálatot, pajzsmirigy értéket. Jó kislány voltam, már aznap hívtam az én istendokimat, hogy segítsen.

Meg is beszéltünk egy találkát, amikor felírta nekem a Danoval nevű csodaszert, amit úgy gyűlölök azóta is. Elég keményen férfiasodsz tőle. Nekem olyan mély hangom lett, hogy azóta itthon sem énekelek, mert engem idegesít, hogy a magas hangoknál egyszerűen nem jön ki hang a torkomon. De legalább miután abbahagytam a rekedtség elmúlt, meg talán kevesebb pattanás van a fejemen.

Azt hittem akkor híztam sokat. Hát csajok van egy rossz hírem. A lombik alatt kapott hormonkészítményektől indultam csak hízásnak igazán. Egy év alatt kb. 10-15kg jött fel. Szegény férjemet már kikészítem a siránkozásommal, hogy hogy nézek ki. De Ő nagyon drága, azt mondta, hogy így is tetszem neki, és egyáltalán nem vagyok gáz. Hát nem édes?

Na visszatérve a programra. Augusztusban kellett visszamennem, akkor vizsgálták meg a leendő apukát is (vele szerencsére minden oké 80%-os lett). Ezután jött az én ultrahangom. Jól indultunk, mert látott a dokim egy tűszőt, ami szerinte két héten belül meg fog érni, és az nagyon jó lenne, mert akkor nem kéne fogamzásgátlóval kezdeni. Két hét, na persze. Kicsit hitetlen voltam. Ugyan honnan tudná, hogy két hét... És lám igaza volt. Pontosan két hét múlva megjött. Nagyon boldogan vettem a mobilt és hívtam. Büszkén újságoltam, hogy megjött! Behívott egy újabb ultrahangra.

Irány a Kaáli!

Lombikbébi program. Semmit nem tudtunk róla. Senkit nem ismertünk aki részt vett volna benne. Azért is kezdtem el írni ezt a blogot, mert tudom milyen nehéz amikor tanácstalan vagy, és mindenhol segítségért, tanácsokért, tapasztalatokért kutatsz. A műtét után felhívtam a Kaálit és januárra kaptunk időpontot. Idő közben kiderült, hogy csak házaspárok vagy regisztrált élettársak vehetnek részt a programon. Naggyon király. Én nem így akartam férjhez menni:(((( De mivel muszáj volt, gyorsan összeházasodtunk. "Nagyon romantikus" volt:( Lefoglaltuk a legelső időpontot, se menyasszonyi ruha, se lagzi, csak ketten voltunk meg a két tanu. Pedig az apukám úgy szerettem volna ha ott van, de nem volt rá lóvé. Pontosabban tudtuk hogy a lomikozás egy kész anyagi csőd lesz, ezért döntöttünk így.

Műtét végre!

2008. november

Végre eljött a műtét ideje. Nem gondoltam, hogy ennyire fogom várni, de már úgy fájt mindenem. hogy bármire képes lettem volna, hogy megszűnjön. Amikor bementem a kórházba, alá kellett írnom mindenféle papírt, mert ez nem is volt olyan egyszerű műtét. Azt mondta a dokibácsim, hogy ha az egészségem azon múlik, akkor lehet, hogy ki kell pakolni, akkor viszont sajnos elfelejthetjük a saját babát. Viszont ez csak akkor derül ki, ha már műtenek. Mondtam a dokinak, hogy kövessen el mindent, hogy legalább egy babánk lehessen. Édes volt, mert folyamatosan nyugtatgatott. Azt szeretem benne, hogy nem kertel, mindent elmond, hogy mi az előny, mi a hátrány és hogy szerinte mi lenne a legjobb, és együtt megdumáljuk. Azt mondta, hogy ez egy laparoszkópiás műtét lesz, de ha pakolni kell, akkor felnyitnak. Amikor felkeltem a műtét után, az volt az első, hogy megnéztem, hogy hány vágás van rajtam. Csak három pici! Éljen, akkor lehet babánk!!!!!

Ha ez ilyen egyszerű lenne! Jött a dokim. Közölte, hogy megcsinálták egyúttal az átjárhatósági vizsgálatot is, ami negatív lett, szóval csak lombikunk lehet. Na bumm. Kb. mintha egy bombát robbantottak volna a mellkasomban. Nem voltam soha túl érzékeny, de akkor úgy el kezdtem bőgni, hogy alig bírtam összeszedni magam.

Az én dokibácsim

2008. október

Az én drága doktorbácsim hálistennek annyira lelkiismeretesen végzi a munkáját, hogy ilyennel még nem találkoztam. Mindig mindenki az idősebb dokikra esküszik, hát nekem egy fiatal jött be. És ráadásul olyan hangja van, ami felér egy nyugtatóval. De tényleg:) Amikor műtött, merthogy arra is sor került novemberben, olyan jó fej volt, és amikor beszélt hozzám, már nem is féltem.

A műtétről pár szót: a petefészek cisztáimról az én istendokim megérzései vagy tudása alapján kiderült, hogy egy endometriózis nevű betegség okozza. Ez nagyon egyszerűen lefordítva a méhnyálkahártya rendellenes elhelyezkedése. Magyarul amikor egy normálisan működő nőnek megjön a vérzése, akkor ez a leszakadó méhnyálkahártya kiürül. Hát nekem nem, hanem még meg is nagyobbodik, elzárja a petevezetékeimet, és elég kemény fájdalmat okoz. Ezek lesznek a ciszták. Nekem ez már olyan szintre fejlődött, hogy három hét alatt mire eljutottunk az első vizsgálattól a műtétig, az egy két centis cisztából három kis alma nagyságú lett. Gondoljatjátok milyen fájdalmaim voltak már a végén. Nem tudtam wc-zni normálisan, ha feküdtem állandóan pisilnem kellett, zsibbadt a lábam, fájt a derekam...sorolhatnám.

A kezdetek

Sziasztok kedves olvasóim, sorstársaim!

A mi sztorink 2008. novemberében kezdőtött, amikor is négy év együttélés után úgy döntöttünk, hogy jöhet a mi bébink is, hogy még teljesebb legyen a boldogságunk. A kapcsolatunk elején úgy gondoltuk, hogy majd akkor fog jönni a baba, ha megteremtettük a biztos anyagi hátteret, saját házikónk lesz. Ja, és persze fiatal szülők szerettünk volna lenni. Na azért még nem késtünk le róla teljesen:) A férjecském idén lesz harminc, bár szerinte csak húsz, én eggyel kevesebb. Szóval azért még öregek sem vagyunk:) Na szóval, ahogy mások is, elkezdtünk dolgozni a projekten. Abbahagytam a fogamzásgátlót, és vártuk a csodát. Persze már az első hónap után tesztet vásároltam, mert nem jött meg. Hozzáteszem nekem ezzel mindig is problémáim voltak, soha nem jött meg rendesen. Olyan is volt, hogy egy évig semmi, de semmi nem volt! Persze egy-két hét elteltével megjött:( Nem veszítettük el a reményt, folytattuk... Megdumcsiztuk a drágámmal, hogy egy évig nem is nagyon megyünk dokihoz, mert úgyis elzavar, ahogy szokás, hogy ha egy évig nem jön össze, addig még nincs nagy baj. Na az én kis szervezetem augusztusban úgy döntött, hogy segítségér kiált. Begörcsöltem, hánytam, lázas lettem. Irány a doki. Az én akkori házidokim jobban megijedt mint én. Olyan szinten görcsöltem, hogy azt hitte, hogy méhen kívüli terhes vagyok. Gyorsan bezavart minket a Dél-Pesti kórházba, merthogy akkor odatartoztunk, ahol bent is tartottak egy hétig. Petefészek tályogot diagnosztizáltak. Hmmm... életetmben nem hallottam ilyenről. Na mindegy, szépen elnyaraltam ott egy hetet a "kis"fájdalmaimmal, kaptam gyulladáscsökkentőt, mindennap megkérdezték, hogy hogy vagyok, de ezen kívül semmi extra nem történt. Egy hét múlva ultrahang, a kis tályogom elkezdett összemenni, király, mehetek haza. Három hónap múlva petefészek cisztával ugyanitt kötöttem ki, ugyanazokkal a tünetekkel, de ekkor már egy másik dokinál, akit azóta istenként tisztelek.