2016. szeptember 5., hétfő

TEGYESZ, környezettanulmány, tanfolyam, határozat

Hát megint eltelt egy év és még mindig "csak" egy házaspár vagyunk, de legalább már jogerős határozattal rendelkező:) Nekünk természetesen ez sem ment olyan simán mint másoknak, de ezt már megszoktuk. Nekünk mindig mindenért meg kell küzdeni, olyan nincs, hogy az ölünkbe hullik valami. Na szóval tavaly (2015) júliusában beadtuk a jelentkezésünket a TEGYESZ-hez, miszerint szeretnénk örökbefogadni egy kisbabát (vagy kettőt ha ikrek). Olyan ideges voltam amikor megérkeztünk az ügyintézőhöz, hogy háromszor is elrontottam a papír kitöltését, pedig egy nagyon egyszerű kérdés volt odaírva: ki a háziorvosom. Én folyamatosan a saját nevemet írtam le (magam sem értem miért:)) . Nagyon ciki volt, mert minden alkalommal a fiókjában lapuló hibajavítót kellett előkeresnie, hogy javítani tudjam a papíromat:) Na mindenesetre a ciki kezdés után lelazultunk kicsit, őszintén válaszoltunk minden kérdésre és a végén mosolyogva jöttünk ki, mintha jó barátok lennénk.
Azt hittük akkor, hogy minden ilyen gyors és egyszerű lesz, de persze ezután jött az a jól megszokott rögös út. Nekem nem csak háziorvosom van, hanem van egy kezelőorvosom is, így két orvosi igazolást kellett bekérjen az ügyintéző, ami majdnem összejött elsőre. Ugyanis a kezelőöorvos papírja ment a háziorvoshoz, és fordítva. Na most a kezelőorvosom gond nélkül kijavított mindent rajta és visszaküldte, míg a háziorvos ült a babérjain, és fogalmam nincs mire várt. Véletlenek ugye nincsenek, így megbetegedtem és meglátogattam a háziorvosomat, ahol csak úgy fél vállról odadobta a kérdést, hogy ezzel a papírral Ő most mit kedjen? Hát majdnem megválaszoltam a kérdését... Persze nem vagyok paraszt, és az én érdekem, hogy ez is meg legyen csinálva, így azonnal hívtam a TEGYESZ-es ügyintézőnket, aki a szokásos flegma stílusával kérte, hogy másnap hívjam fel és megnézi hogy mi történt. Na ezt is sikerült nagy nehezen elintézni, majd jött bő két hónap csend. Hát mondom a férjemnek én már csak felhívom az ügyintézőt, mert ami sok az sok. Elvileg 60 nap alatt vége az egész folyamatnak, mi meg még azt sem tudjuk, hogy mikor kell mennünk tanfolyamra. Természetesen itt is nekünk kellett mindenkit megérteni, mert nyár, szabadság, kávészünet, mittomén... Na mindegy, csak eljött a tanfolyam napja is. Konkrétan semmi újat nem hallottunk, unatkoztunk, hazamentünk, túl lettünk rajta. Ekkor már novembert írtunk. Időközben a tanfolyam előtt megvolt a pszichológus látogatás is, így már csak a határozatunkra kellett várni. Hurrá, még csak február van, és már meg is kaptuk!!!!! Hogy lehet az, hogy másoknak tényleg meglett a beígért 60 nap alatt, nekünk meg egy jó fél évet kellett várni??? Hihetetlen, de ez a mi formánk. Na mindegy, ezután úgy döntöttünk, hogy beadjuk a jelentkezésünket a Gólyahírhez (a Bölcsőről egy jó szót se hallottam sajnos, engem elrémítettek). A Gólyahír se az amire gondoltam, de végül mellettük tettük le a voksunkat. Elküldtük a jelentkezésünket, majd egy hét múlva felhívtam nagy örömmel őket, hogy megtudakoljam a sorszámunkat. Kedves hang közölte a másik oldalon, hogy 449. Hát tudtam, hogy kb. 4-5 év, és hogy 500 körüli sorszámok vannak, de azért mégis ott abban a pillanatban majdnem sírva fakadtam, és elkeseredtem. Aztán a férjem az Ő lazaságával közölte, hogy de hát szívem, tudtuk, most mit csodálkozol? Hát igen, igazad van kicsim, csak szar ez amikor valaki így nyersen a füledbe búgja:( Szóval itt tartunk most mi. Várunk, várunk, várunk...

2015. augusztus 31., hétfő

Lombik korszak vége, itt az örökbefogadás korszaka

Kedves Olvasóim,

Ahogy a címből is kiderült, úgy döntöttünk, hogy nem erőszakoskodunk tovább azzal ami nem megy, így elindítottuk az örökbefogadás folyamatát. Elég volt az a nyolc év amit orvostól orvosig járással töltöttünk mindig eredménytelenül. Úgy érezzük, hogy nem csak vérszerinti gyerekkel lehetünk teljes család, viszont gyerek nélkül sosem leszünk az bármennyire is szeretjük egymást és boldogok vagyunk együtt. Hál'Istennek közös döntés volt, nem kellett ráerőltetni egyikünknek sem a másikra ezt a témát. Az én imádnivaló férjecském már 8 éve azt mondta, hogy ha nem jön össze természetes úton, akkor majd "veszünk" egyet. Mindig ilyen hülyeségekkel vígasztal, de végül is most bejött az ötlete:) Tisztázásképp azért elmondanám, hogy mi mindent hülyéskedéssel vészelünk át, és a "gyerekvásárlás" is egy ilyen szó arra, hogy örökbefogadunk egy csöppséget. Ettől függetlenül nagyon is komolyan vesszük a történetet, hisz' ez egy még keményebb formája a szülőlétnek. Senkit sem akarok természetesen ledegradálni ezzel vagy lenézni, egyszerűen csak ez egy speciális történet. Míg egy normál módon teherbeesett nő normál módon szül egy gyereket és normál módon szülőkké válnak, addig nekünk örökbefogani szándékozó szülőjelölteknek végig kell mennünk egy rakás átvizsgálásos, pl. környezettanulmány, pszichológiai vizsgálat, tanfolyam és az idegörlő várakozásokról már nem is beszélek. Na mindegy, ha nekünk ezt az utat kell bejárnunk, akkor ezt fogjuk. Egy biztos, így előbb vagy utóbb de szülők leszünk mi is:)

2011. szeptember 23., péntek

Kontroll

Kedden voltam a dokimnál, hogy kielemezzük a laboreredményeket. Amikor meglátta a magas cukromat (9,5), eléggé meglepődött. Azt mondta, hogy még ilyen helyzetbe soha nem hozta ez a gyógyszer, általában a lányok ilyenkor terhesen jönnek vissza. Hát erre csak annyit tudtam mondani, hogy már megint én vagyok az a bizonyos kivétel aki erősíti a szabályt. Azonnal kapta a recepttömbjét és máris véste rá az új gyógyszert amit Eucreas-nak hívnak, de a dokinénim csak Eufrásznak becézte.:) Úgyhogy most úgy néz ki a napom gyógyszer szempontjából, hogy reggel éhgyomorra egy L-thyroxin, reggeli után egy eufrász, ebéd után adimet, vacsi után megint eufrász. Négy hét múlva kajálós két pontos terhelésre van időpontom, aztán meglátjuk hogyan reagálok az új gyógyszeremre. Eddig mindig a második jött be, valamiért én kivételes vagyok, sose az jön be ami a nagy többségnek:)
És hogy egy kis jókedv is legyen a sok rossz mellett, történt egy kis vicces dolog tegnap:
a férjem legjobb barátjáéknál tegnap volt a beültetés, ugyanis sajnos ugyanebben a cipőben járnak mint mi. Na persze nem ez a vicc, hanem bement a férj a beültetésre és megnézte a mikroszkóp alatt a gyereknek valókat, ahol is látott egy pöttyön belül négyet (az Ő szavaival élve). Kérdése felém ezek után az volt, hogy akkor most nekik négyes ikreik lesznek?:)))) Azt hittem kifekszem a röhögéstől:))))))))

2011. szeptember 19., hétfő

Elkeseredés...

Ma voltam újra vérvételen. Három pontos terhelés volt, aminek annyira vártam az eredményét, hiszen biztos voltam benne hogy minden tök jó lesz, hiszen legutóbb kb. két hónapja új gyógyszert kaptam a Competact-ot, hogy felturbózzuk az eddig elért jó eredményeket és kezdhessük a harmadik lombikot. Erre milyen eredményt kapok? 9,5 a 120 perces cukorszintem!!! Amivel tegyük hozzá előtt nem volt baj. Mindig magas volt kicsit, de soha nem ment a normál érték fölé:( Híztam három kilót, tele vagyok újra pattanásokkal, hullik a hajam:( Holnap megyek vissza a dokimhoz, meg is mondom neki, hogy felejtse el, hogy én ezt tovább szedjem!!!! Mindjárt sírok, úgy elkeserített ez az eredmény:((((

2011. április 11., hétfő

Mindenkinek sikerül...

...csak nekünk nem:( Most megint kicsit mély pontra kerültem. Tegnap elmentünk a férjem papájához, ahol összegyültek az unokák. A drágám unokatesója (aki 20 éves) boldogan jelentette be, hogy terhes és ráadásul elsőre sikerült ahogy eldöntötték hogy jöhet. Próbáltam jó pofát vágni a dologhoz, de akkora gombót lett a torkomban, hogy nagyon nehéz volt lenyelni. A drágám persze észrevette és próbált kicsit terelni, hogy ne legyek rossz kedvű, de persze nem nagyon sikerült szegénykémnek. Ma reggel blog olvasással kezdtem a napot és mi fogadott? Egy kedves "ismerősöm" akinek olvasom a blogját két csíkos tesztet produkált. Ennek egyébként nagyon örülök, nagyon drukkoltam nekik, de mégis van egy érzés, amit nagyon szívesen kiírtanék magamból, az pedig egy irigységgel, szomorúsággal, lelkiismeretfurdalással fűszerezett öröm. Hát elég hülye érzés:( De így lassan négy év várakozás és két sikertelen lombik után nem tudok már felhőtlenül örülni az ilyen híreknek. Úgy szégyellem magam emiatt:(

2011. március 22., kedd

Már nincs sok hátra

Múlt héten voltam az endokrinológusnál. Kielemezgettük az eredményeket. Hálistennek nem olyan rossz a helyzet mint ahogy én elképzeltem. Dokinéni megdícsért, hogy egy év alatt lefeleztem az inzulinszintemet, 18kg-ot ledobtam, a vasam rendbejött, már csak a pajzsmirigyet kéne lejjebb húzni, és ha így megy tovább, akkor ősszel belekezdhetünk a harmadik lombikprogramba. Ha be tudnám a sportolást szorítani az életembe, akkor eredményesebb lehetnék, de ez egyelőre nem megy:( Mindenesetre kicsit megnyugodtam. Úgyhogy most a nyáron kipihenjük magunkat, összeszedjük minden erőnket, és összehozunk minimum egy babát:)

2011. március 16., szerda

Újra itt

Bocs az eltűnésért, de nem történt semmi említésre méltó a babaprojekttel kapcsolatban mostanáig. Ma voltam a Mensmentisben egy nagy kontrollon, ugyanis most egy éve kezeljük az inzulinrezisztenciámat az endometriozissal és a pajzsmiriggyel karöltve. Íme a csodás eredményeim:

Vizsgálat Mért érték Egység Referencia-tartomány

Vas 17.90 umol/l 9.00 - 26.00

TSH 2.440 mIU/l 0.270 - 4.200

fT4 17.22 pmol/l 12.00 - 22.00

FSH 5.4 IU/l

LH 10.9 IU/l

Prolactin 342.4 mIU/l 102.0 - 496.0

Tesztoszteron total 0.87 nmol/l 0.22 - 2.90

Glucose terhelés 0 perc 4.57 mmol/l 4.10 - 6.00

Glucose terhelés 120perc 7.00 mmol/l 4.10 - 7.80

Insulin terh 0 perc 2.76 mIU/l 2.60 - 24.90

Insulin terh 120 perc 68.95 mIU/l

Az elkeseredettségtől nem is tudok ehhez mit hozzáfűzni:( Holnap megyek a dokihoz konzultációra, hogy hogyan tovább. Így a következő lombikkal asszem nem kicsit kell várnunk:( Kezdek belefáradni ebbe az egészbe. Már az se érdekelne, ha szúrni kéne magamat inzulinnal, de ez a bizonytalanság, meg ez a hiábavaló küzdelem, hogy lejjebb vigyük az inzulint... nem bírom:(