Hát eljött ez a nap is, hogy lejárjon a határozatunk:( Mivel február 29-es dátum volt a három évvel ezelőtti határozaton és tudtuk, hogy elhúzódhat a hosszabbítás, így már januárban elkezdtem az intézkedést, biztos ami tuti, nehogy már hozva a szokásos formát, ne legyen meg időben. Tök jól indult a dolog, TEGYESZ néni mondta, hogy okés, küldi a Gyámhivatalba a kérelmet, szokásos kérdések hogy változott-e valami. Pár nap múlva hívott is a Gyámhivatalos ügyintézőnk, hogy akkor legyünk már olyan kedvesek és libegjünk be a hosszabbítás miatt. Hát ilyen gyorsan még  az életben sehol nem végeztünk:) Jó napot-tal és viszláttal együtt tíz perc alatt végeztünk amiben volt egy néhány oldal kinyomtatása és aláírások:) Hozzáteszem nem értem erre valójában miért van szükség, ennyi erővel eleve megadhatnák 4 évre, na mindegy. Innentől kezdve vártam türelmesen, hogy megkapjuk postán a jogerős határozatot. Eltelt majd' egy hónap mire mondom most már felhívom őket, mert két nap múlva lejár a határozat és nekem kéne az új de már sürgősen. Hát még jó hogy telefonáltam, mert kiderült, hogy a rohadék postás még egy értesítőt se dobott be nekünk, hanem simán visszavitte a levelet:( Na kocsiba be, melóhelyről el, mert másnap meg a gyámhivatalban nincs senki. Határozattal a kezemben irány haza. Mondom most már nyugi van, iszom egy jó kávét és egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam az egyik alapítványt ahol várakozunk.  hogy hogyan szeretnék megkapni, elég-e e-mailben vagy menjen postán. Hát milyen jól tettem hogy felhívtam, mert ezek után jött a hideg zuhany. Három év várakozás után tudtam meg ugyanis, hogy rohadtul nem tetszik az alapítvány elnökének, hogy mi még mindig albérletben élünk. Mondjuk a miértjét elmagyarázhatná valaki, mert a mai világban egyrészt nem teheti meg mindenki hogy 60 milláért házat vegyen, másrészt abba nem gondol esetleg bele, hogy jobb egy albérletet röhögve kifizetni mint egy több milliós hitelt 20-30évre a nyakunkba venni??? Áááá szétrobbanok még most is ettől az eszetlenségtől:( Na lényeg a lényeg, hogy írtunk egy levelet is az elnöknek ( egy jó indulatú, kedves hölgy javaslatára), hogy mi történt velünk az elmúlt években, kitérve arra, hogy MIÉRT NEM VETTÜNK MÉG SAJÁT HÁZAT és csatoltunk egy friss fotót is. Kicsit várok, aztán rákérdezek a fogadtatásra. Ha még mindig nem vagyunk így szimpik, akkor meg lesz...juk magasról és a következő hosszabbításkor nem küldjük el neki a határozatot, vagy csak nemes egyszerűséggel mi sem szólunk ha máshonnan kapunk babát, ezt ugyanis nagyon "szereti". Itt tartunk most...

Három éve várjuk hogy megérkezzen a kisbabánk, de...

Megérkeztünk a három éves határozatunk lejárati idejéhez, pontosabban a hosszabbítási kérelem beadásának jött el az ideje. Fel is hívtam a TEGYESZ-es ügyintézőnket, ahol egy újabb ismeretlen hang fogadta a hívásomat. 2015-ös jelentkezésünk óta már a harmadik ügyintézőnk van, akit az első munkanapján sikerült elérnem:) Szegény azt se tudta merre van arccal előre, akármit kérdeztem, a válaszadást mindig a kérdésem megismétlése előzte meg a kollégája felé. Na mindegy, valahol el kell Neki is kezdeni, csak megmondom őszintén, picit azért aggódom, hogy meg lesz-e hosszabbítva a határozatunk időben, ugyanis 2016.febr.29-es a jogerős határozatunk és sokan 2-3 hónapot javasolnak erre, mert állítólag itt is szeretik húzni az időt, de azért bízom benne, hogy ez a durván másfél hónap elég lesz nekik. Na majd zaklatom én őket, ezen ne múljon:) Kicsit az elmúlt hónapokról: fent vagyok pár fórumon, ahol sokszor találkozom olyan posztokkal, ahol a leendő szülők keresik bármit megadva a leendő gyereküket. Picit elmondanám a véleményemet erről. Mi, örökbefogadásra váró párok úgy látom szinte bármit megtennénk azért, hogy mihamarabb gyerekünk legyen, de azért ami a neten megy az durva. Kíváncsi lennék, hogy hány pár válik így szülővé végül és hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel, hogy megvették a gyereküket. És mit fognak majd Neki mesélni, amikor a történetéről érdeklődik. Hát én nem szeretném hazugságban nevelni a gyerekemet. Én múltkor jóhiszeműen elkezdtem egy állítólagos bajban lévő kismamával beszélgetni, ahol is kiderült, hogy illegális béranyaságban volt része NEM ELŐSZÖR!, és az utolsó pár akiknek a gyereküket hordja épp a szíve alatt és a nyolcadik hónapban van, állítólag átverték, nem veszik fel neki a telefont, leléptek. Na már most ez az "anyuka/kismama" annyira kétségbe van esve, hogy most is vevőket keres a kis életnek aki hamarosan a világra jön. ATYAÚRISTEN:( Nem is gondolná az ember hogy micsoda bizniszelések mennek itt:(
Volt ám egy másik kismama is, akinek meg három gyereke van és úton van a nem várt negyedik, ráadásul válik, mert megcsalták, stb. Vele is napokon át beszélgettem, mire kezdett kamu szaga lenni a dolognak. Nem tudom végül valós volt-e vagy sem, mert más oldalakon is megtaláltam a sztoriját pici módosításokkal és más névvel, de ez sose fog kiderülni. Volt már olyanban is részem, aki egyértelműen kamuzott. Hogy ez mégis mire jó, azt nem tudom. Azt hiszem nagyon sok beteg ember él a földön akik nem tudják mással elütni az idejüket, mint már eleve lelkileg sérült embereket hiú ábrándok kergetésébe taszítani. Ilyenkor mindig eldöntöm, hogy soha többet, de valahogy mindig ott van bennem a gondolat, a tenni akarás, hogy mi van, ha egyszer tényleg egy bajban lévő embernek tudnék segíteni, akkor miért ne tegyem meg. Lehet én vagyok az egyetlen aki segít neki. Meg hát hazudnék ha azt mondanám, hogy nincs bennem az a pici remény, hogy hátha mi is így találjuk meg egymást a gyermekünkkel, hisz olyan sok történetet olvastam már, miért ne adjam meg az esélyt magunknak. Bár megmondom őszintén, nem igazán hiszek benne, de azért meghagyom ezt a lehetőséget is, sose lehet tudni...
Visszatérve a TEGYESZ-hez. Sok örökbefogadós csoportban olvasom, hogy ennyi meg annyi a sorszámuk a várakozóknak. A mi ügyintézőink meg mindig azt mondták nekünk, hogy nincs sorszám. Engem ez azért kissé felháborít, hogy egy állami rendszer hogyan működhet ennyire másként megyénként. Na meg az örökbe.hu-n mindig olvasom a babaköszöntőt is, ahol furcsa mód csak pár hónapot várnak a párok és már jön is a baba. Miért? Hogyan? Nem sajnálom tőlük, félre értés ne essék, csak olyan jó lenne tudni az okokat, a teljes történeteket. Mindig csak félig árulják el az emberek hogy honnan kaptak babát, mennyi idő után, de valami titokzatosság mindig van a sztoriban. Mindig mindenhol a pénzről beszélnek, hogy nem szabad adni senkinek, amit totál megértek és egyetértek vele ahogy feljebb is említettem, de sajnos konkrét esetet tudok, ahol egy bizonyos civil szervezeten keresztük ment pénzért a baba, majd a következő terhességnél már közvetlenül kereste meg a szülőanya az örökbefogadókat. Hozzáteszem én soha nem mernék ilyenbe belemenni, túl sok buktatója van szerintem, félnék, hogy zaklatni fog bennünket, meg még több pénz kéne neki meg ilyenek. Mélységesen elítélem az ilyen örökbefogadókat. Ennyire ne veszítsük már el a fejünket. Én hiszek abban, hogy el fog jönni az ideje, amikor megszületik a mi gyermekünk is, nem kell azt siettetni, ilyen módon meg pláne nem. Nyilván mindenki, de legalábbis mi szerettünk volna fiatalon szülőkké válni, de ha az ember nem keseredik meg annyira, akkor még a jó oldalát is meg lehet találni és meg kell találni, hogy miért később válunk szülőkké. Hát mi most itt tartunk, remélem azért idén már csörög majd valaki, aki a vonal túlsó végén arról fog minket értesíteni, hogy megszületett a pici babánk:) Ja és még egy fontos infó. Jelenleg 227 a sorszámunk a madaras helyen, hát túl sokat nem léptünk előre:(