2017. október 10., kedd

Eltelt két év...

Az elmúlt két év történései


Hát sziasztok, elnézést az eltűnésért, de próbáltam nem minden percemet a "még mindig nincs gyerekünk" ténnyel való foglalkozással tölteni, hisz úgyse tehetünk ellene sokat. Az elmúlt időszakban éltünk, szórakoztunk, próbáltunk olyan dolgokkal foglalkozni amitől nem keseredünk meg még jobban, illetve amit talán nem tehetünk majd meg ha lesz gyerekünk. Buli, nyaralás, utazás, stb. Na jó, egyszer elmentünk egy örökbeadással foglalkozó civil szervezet találkozójára (a madaras), ahonnan másodszor is felháborodva jöttünk el, így kicsit átgondolva a döntésünket, bejelentkeztünk a másik nagy nevű szervezethez is akit a világon szinte mindenki szid és lehúz. Hát el kell hogy mondjam, hogy hatalmas kellemes csalódás ért minket, így nagyon sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztünk be ide. Persze hoztuk a formánkat most is, 2016. évvégén küldtük el a jelentkezésünket, amire januárban érkezett reakció, amikor is megkaptuk a megállapodást és jelezték, hogy nemsokára személyes találkozóra fog sor kerülni. Most októberben sikerült is ezt összehozni (kis túlzással majdnem egy év!!!!). Na mindegy, végül is mi sem kapkodtuk el a jelentkezést, így befogtuk a szánkat:). Nagyon kedves volt a hölgy a találkozón, mesélt az elmúlt sok évéről és konkrét történeteket is hozott nekünk, amik után kissé át is értékeltem néhány dolgot. Pl. hogy miért ne gondozzuk mi örökbe fogadni szándékozó pár a terhességet amit korábban sajnáltam volna, hisz ha már én nem szülhetem meg a gyereket, legalább jó lett volna esetlegen bent lenni a szülésnél, de már nem akarnám. Na meg ott van a testvér kérdés, hogy ez az alapítvány miért nem támogatja a testvér örökbeadását ugyanabba a családba. Korábban ezt sem értettem, de már nincs kérdés bennem. Egy iszonyatosan korrekt nőnek tartom az alapítvány elnökét, és teljes mértékben egyet értek mindennel amit tesz. Hát egyelőre itt tartunk. Az egyiknél jelenleg 285 a sorszámunk, a másiknál pedig nincs sorszám, tehát innentől kezdve igazából bármikor csöröghet az a bizonyos telefon (persze nem reménykedünk abban hogy a jövő héten csörög, de ki tudja:)). Ja, és a TEGYESZ-nél egyszer próbáltam érdeklődni a sorszámunk iránt, hisz több helyen is olvastam, hogy létezik, nekünk meg azt mondta az ügyintézőnk hogy nincs sorszám, várjunk türelemmel. Hm.. ez érdekes, hiszen ez egy állami rendszer, hogy lehet mégis hogy egyik helyen van sorszám, másikon meg nincs?! Na mindegy, nem akarok már mindent megérteni, úgyis kiszolgáltatott helyzetben vagyunk és ez ellen nem tehetünk semmit. Ez az egész procedúra egy nagy türelem játék, ez van...