Mindenkinek sikerül...

...csak nekünk nem:( Most megint kicsit mély pontra kerültem. Tegnap elmentünk a férjem papájához, ahol összegyültek az unokák. A drágám unokatesója (aki 20 éves) boldogan jelentette be, hogy terhes és ráadásul elsőre sikerült ahogy eldöntötték hogy jöhet. Próbáltam jó pofát vágni a dologhoz, de akkora gombót lett a torkomban, hogy nagyon nehéz volt lenyelni. A drágám persze észrevette és próbált kicsit terelni, hogy ne legyek rossz kedvű, de persze nem nagyon sikerült szegénykémnek. Ma reggel blog olvasással kezdtem a napot és mi fogadott? Egy kedves "ismerősöm" akinek olvasom a blogját két csíkos tesztet produkált. Ennek egyébként nagyon örülök, nagyon drukkoltam nekik, de mégis van egy érzés, amit nagyon szívesen kiírtanék magamból, az pedig egy irigységgel, szomorúsággal, lelkiismeretfurdalással fűszerezett öröm. Hát elég hülye érzés:( De így lassan négy év várakozás és két sikertelen lombik után nem tudok már felhőtlenül örülni az ilyen híreknek. Úgy szégyellem magam emiatt:(