2010. január 6., szerda

Az én dokibácsim

2008. október
Az én drága doktorbácsim hálistennek annyira lelkiismeretesen végzi a munkáját, hogy ilyennel még nem találkoztam. Mindig mindenki az idősebb dokikra esküszik, hát nekem egy fiatal jött be. És ráadásul olyan hangja van, ami felér egy nyugtatóval. De tényleg:) Amikor műtött, merthogy arra is sor került novemberben, olyan jó fej volt, és amikor beszélt hozzám, már nem is féltem.
A műtétről pár szót: a petefészek cisztáimról az én istendokim megérzései vagy tudása alapján kiderült, hogy egy endometriózis nevű betegség okozza. Ez nagyon egyszerűen lefordítva a méhnyálkahártya rendellenes elhelyezkedése. Magyarul amikor egy normálisan működő nőnek megjön a vérzése, akkor ez a leszakadó méhnyálkahártya kiürül. Hát nekem nem, hanem még meg is nagyobbodik, elzárja a petevezetékeimet, és elég kemény fájdalmat okoz. Ezek lesznek a ciszták. Nekem ez már olyan szintre fejlődött, hogy három hét alatt mire eljutottunk az első vizsgálattól a műtétig, az egy két centis cisztából három kis alma nagyságú lett. Gondoljatjátok milyen fájdalmaim voltak már a végén. Nem tudtam wc-zni normálisan, ha feküdtem állandóan pisilnem kellett, zsibbadt a lábam, fájt a derekam...sorolhatnám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése