Mindenkinek sikerül...

...csak nekünk nem:( Most megint kicsit mély pontra kerültem. Tegnap elmentünk a férjem papájához, ahol összegyültek az unokák. A drágám unokatesója (aki 20 éves) boldogan jelentette be, hogy terhes és ráadásul elsőre sikerült ahogy eldöntötték hogy jöhet. Próbáltam jó pofát vágni a dologhoz, de akkora gombót lett a torkomban, hogy nagyon nehéz volt lenyelni. A drágám persze észrevette és próbált kicsit terelni, hogy ne legyek rossz kedvű, de persze nem nagyon sikerült szegénykémnek. Ma reggel blog olvasással kezdtem a napot és mi fogadott? Egy kedves "ismerősöm" akinek olvasom a blogját két csíkos tesztet produkált. Ennek egyébként nagyon örülök, nagyon drukkoltam nekik, de mégis van egy érzés, amit nagyon szívesen kiírtanék magamból, az pedig egy irigységgel, szomorúsággal, lelkiismeretfurdalással fűszerezett öröm. Hát elég hülye érzés:( De így lassan négy év várakozás és két sikertelen lombik után nem tudok már felhőtlenül örülni az ilyen híreknek. Úgy szégyellem magam emiatt:(

Már nincs sok hátra

Múlt héten voltam az endokrinológusnál. Kielemezgettük az eredményeket. Hálistennek nem olyan rossz a helyzet mint ahogy én elképzeltem. Dokinéni megdícsért, hogy egy év alatt lefeleztem az inzulinszintemet, 18kg-ot ledobtam, a vasam rendbejött, már csak a pajzsmirigyet kéne lejjebb húzni, és ha így megy tovább, akkor ősszel belekezdhetünk a harmadik lombikprogramba. Ha be tudnám a sportolást szorítani az életembe, akkor eredményesebb lehetnék, de ez egyelőre nem megy:( Mindenesetre kicsit megnyugodtam. Úgyhogy most a nyáron kipihenjük magunkat, összeszedjük minden erőnket, és összehozunk minimum egy babát:)

Újra itt

Bocs az eltűnésért, de nem történt semmi említésre méltó a babaprojekttel kapcsolatban mostanáig. Ma voltam a Mensmentisben egy nagy kontrollon, ugyanis most egy éve kezeljük az inzulinrezisztenciámat az endometriozissal és a pajzsmiriggyel karöltve. Íme a csodás eredményeim:

Vizsgálat Mért érték Egység Referencia-tartomány

Vas 17.90 umol/l 9.00 - 26.00

TSH 2.440 mIU/l 0.270 - 4.200

fT4 17.22 pmol/l 12.00 - 22.00

FSH 5.4 IU/l

LH 10.9 IU/l

Prolactin 342.4 mIU/l 102.0 - 496.0

Tesztoszteron total 0.87 nmol/l 0.22 - 2.90

Glucose terhelés 0 perc 4.57 mmol/l 4.10 - 6.00

Glucose terhelés 120perc 7.00 mmol/l 4.10 - 7.80

Insulin terh 0 perc 2.76 mIU/l 2.60 - 24.90

Insulin terh 120 perc 68.95 mIU/l

Az elkeseredettségtől nem is tudok ehhez mit hozzáfűzni:( Holnap megyek a dokihoz konzultációra, hogy hogyan tovább. Így a következő lombikkal asszem nem kicsit kell várnunk:( Kezdek belefáradni ebbe az egészbe. Már az se érdekelne, ha szúrni kéne magamat inzulinnal, de ez a bizonytalanság, meg ez a hiábavaló küzdelem, hogy lejjebb vigyük az inzulint... nem bírom:(

Csalódás 2010.10.25.

Miért pont mi tartoznánk abba az egy százalékba akiknek sikerül valami csoda folytán.:( Természetetesen megjött már 17-én, sőt 21-én úgy beerősített mint még soha. Pedig minden jele megvolt a terhességnek. Mindenki szinte 100%-ig biztos volt benne, hogy nem fog megjönni. Biztos az a baj, hogy egyből szétkürtöltem. Mit csináljak, ha boldog vagyok, nem tudom magamban tartani. Na mindegy. Megyek vissza 10-én vérvételre az endokrinológushoz, aztán szerintem hívom a Kaálit, hogy mikor kezdhetjük újra. Szerintem ebben az évben nem biztos, hogy kapunk még időpontot, mert tavaly ilyenkor is telt ház volt náluk. Azért reménykedem:) Közben persze megint született a környezetemben két bébi, plusz terhes az egyik kolléganőm. Pedig neki már van egy! Most én következem végre! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fogok örülni egy baba születésének a baráti körben. Nem tehetek róla, de már nem tudom mosolyogva fogadni ezeket a híreket. Még jó hogy van a keresztfiam akin addig kiélhetem magam:)

Végre történik valami 2010.10.13.

Végre kicsit lejjebb ment az inzulin szintem! Mostmár "csak" 78. Viszont a vércukor kicsit megemelkedett. Azt mondta a dokinéni, hogy ez valószínűleg azért van, mert még mindig keveset eszek. Mondtam, hogy oké, én ennék többet, de találjunk ki valamit, mert már utálok enni, sőt undorodom a hústól. Erre az mondja: "nem terhes maga kedveském?". Ááá, ugyan késett a menstruációm a múlt hónapban, kb két hét késéssel jött meg, igaz kevesebb volt jóval, meg nem is volt igazi vérzés, inkább csak barnázás, de azért vettem két tesztet is egy hét különbséggel, sajnos mindkettő negatív lett. A dokim szerint azért még lehetek terhes, úgyhogy várjuk meg a következőt, ha megint késik, vagy nem jön meg, akkor megnézzük a véremet, hogy van-e hcg benne vagy sem. Mert elvileg akkor a megemelkedett vércukor szint is meg lenne magyarázva:) Ja, és tegnapelőtt hánytam is! Igaz nem reggeli rosszullét volt, hanem esti, de azért még remélem lehet amiatt, hogy baba van a pocakban:) Na jó, tudom, hülye vagyok, nem szabad ennyire beleélni magam, de azért nagyon reménykedem benne! Remélem nem jön meg!:) 15. és 18. között esedékes a következő kb, addig már csak pár napot kell kibírnom. Annyira jó lenne, ha egy ilyen csoda részesei lehetnénk és nem lenne szükségünk a lombikozásra!

Inzulin rezisztencia 04.23.

Hát ahogy a címből is kiderül, nem sikerült jól a vizsgálat. A megengedett 26 helyett 116.9 az inzulin szintem:( Azt mondta az endokrinológus, hogy amíg ezt nem hozzuk helyre, addig fölösleges is lombikozni, mert csak növeljük a sikertelen próbálkozások számát:( Nem értem ezeket a vizsgálatokat miért két sikertelen lombik után kell csak megcsinálni???? Kaptam egy gyógyszert ami elvileg beállítja az inzulinszintet, meg diétáznom kell amit 28-án egy dietetikus fog megtanítani nekem, hogy mit hogyan és mikor ehetek. Ja, és be kell állnom a napi hatszori evésre, mert ha nem sikerül, akkor jön az inzulin szúrkálás a hasba, magyarul cukorbeteg leszek. Szép remények. Mi csak gyereket szeretnénk, miért kell ennyi szarnak jönni??? Nem elég az endometriózis meg hogy nem lehet gyerekünk másképp mint lombikkal, a lisztérzékenységem mellé még ha így haladok kapok egy cukorbetegséget is:( És akkor jönnek az okos tanácsok, hogy ne gondoljak a rossz dolgokra, mert akkor bevonzzom, meg hasonlók. Na persze. Kérdem én ezek után ki tudna pozitívan hozzáállni? Na szóval hat hét múlva kontroll. Addig még lesz egy nyaki ultrahang is, hogy megnézzük a pajzsmiriggyel nincs-e valami gáz esetleg (ja, amúgy már arra is szedek gyógyszert, mert magas a tsh-m), meg még egy vérvétel. Aztán elvileg mennem kéne május 10-én ultrahangra a Kaáliba is, hogy kezdjük a petefészek stimulálást, de nem tudom mi lesz, mert az endokrinológus szerint ugye ennek nem sok értelme van így. Na meglátjuk. Majd Szmatona doktorbácsi megmondja. Még jó, hogy már a műtéthez való ekg-t és labort megcsináltattam:(

Indul a harmadik program 2010.03.08.

Március 4-én voltam újra a Kaáliban a dokibácsimnál. Elküldött vércukor+inzulin vizsgálatra amit egy budai magánklinikán fognak csinálni elvileg hatezerért. Azért magánklinikán, mert máshol nem csinálják meg az inzulinvizsgálatot. A vércukor terheléses vizsgálat úgy fest, hogy éhgyomorra leveszik a vért, inni kell egy cukros folyadékot, aztán két óra múlva újra megcsapolnak. Nem lesz kellemes, mert sem előtte, sem közben nem lehet inni semmi mást, enni pedig csak utána. Szóval már alig várom:( Na mindegy. Dokibácsim azt mondta, hogy amint megvan az eredmény, csörögjek és szeretné ha még márciusban találkozhatnánk. Én is.:) Aztán ha minden jól megy, akkor májusban meg is lehet a beültetés. Azzal bíztatott, hogy már nagyon kicsi választ el minket a sikertől. Hát a próféta szóljon belőle!:)