2015. augusztus 31., hétfő

Lombik korszak vége, itt az örökbefogadás korszaka

Kedves Olvasóim,

Ahogy a címből is kiderült, úgy döntöttünk, hogy nem erőszakoskodunk tovább azzal ami nem megy, így elindítottuk az örökbefogadás folyamatát. Elég volt az a nyolc év amit orvostól orvosig járással töltöttünk mindig eredménytelenül. Úgy érezzük, hogy nem csak vérszerinti gyerekkel lehetünk teljes család, viszont gyerek nélkül sosem leszünk az bármennyire is szeretjük egymást és boldogok vagyunk együtt. Hál'Istennek közös döntés volt, nem kellett ráerőltetni egyikünknek sem a másikra ezt a témát. Az én imádnivaló férjecském már 8 éve azt mondta, hogy ha nem jön össze természetes úton, akkor majd "veszünk" egyet. Mindig ilyen hülyeségekkel vígasztal, de végül is most bejött az ötlete:) Tisztázásképp azért elmondanám, hogy mi mindent hülyéskedéssel vészelünk át, és a "gyerekvásárlás" is egy ilyen szó arra, hogy örökbefogadunk egy csöppséget. Ettől függetlenül nagyon is komolyan vesszük a történetet, hisz' ez egy még keményebb formája a szülőlétnek. Senkit sem akarok természetesen ledegradálni ezzel vagy lenézni, egyszerűen csak ez egy speciális történet. Míg egy normál módon teherbeesett nő normál módon szül egy gyereket és normál módon szülőkké válnak, addig nekünk örökbefogani szándékozó szülőjelölteknek végig kell mennünk egy rakás átvizsgálásos, pl. környezettanulmány, pszichológiai vizsgálat, tanfolyam és az idegörlő várakozásokról már nem is beszélek. Na mindegy, ha nekünk ezt az utat kell bejárnunk, akkor ezt fogjuk. Egy biztos, így előbb vagy utóbb de szülők leszünk mi is:)

3 megjegyzés:

  1. Kedves Ági,

    most botlottam bele a blogodba. Ha van erőd és időd, érdekelne, hogy hol tartotok és hogy vagytok az örökbefogadással.

    Tiszteletre méltó lépés (bírni abbahagyni a lombikozást).

    Üdvözlettel: Bíró Rita

    VálaszTörlés
  2. Kedves Rita,
    Én amikor belevágtam a férjemmel a lombikozásba, akkor úgy gondoltam, hogy amíg térít az állam, addig csináljuk, de rá kellett jönnöm, jönnünk, hogy erre nagyon csúnyán rámehet a házasságunk, a testi-lelki épségünk, bár nagyon szeretnénk szülők lenni, de nem minden áron. Mivel nagyon szeretjük egymást, inkább úgy döntöttünk először hogy szüneteltetjük, majd egyre inkább úgy éreztük, hogy nem akarunk újra belevágni, hiszen a rokonság körében szemtanúi lehettünk egy örökbefogadott gyerkőc által megadatott boldogságnak, ezért választottuk ezt az utat mi is. Persze ez nem zárja ki azt, hogy talán egyszer újra belevágunk, de most úgy érzem, hogy ezt teljesen félretettük és az örökbefogadásra koncentrálunk. Ez sem egy egyszerű és gyors folyamat, de már megedződtünk a lombikozás alatt:) Ti talán még az elején vagytok ennek az egésznek? Írhatál esetleg Te is a történetedről, én ugyanis anno azért kezdtem írni ezt a blogot, hogy kiírjam magamból a sok keserűséget, kudarcot, és így utólag azt mondom, hogy rengeteget segített.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az írás és a kibeszélés valóban segít! Ünnepeld a bátorságodat érte :-)
      Mi hat lombik után kezdtük az öf-t. Azért hat, mert "majd biztosan az sikerül, amit már nem támogat az állam..."
      Nem volt könnyű elképzelni, hogy "más gyereke", de a felkészítő tanfolyam nekünk sokat segített. Ti hol csináltátok? Van már jogerős papírotok?
      Aztán mentünk egy örök-gyerekváró csoportba az Ágacska alapítványhoz (zseniálisak). Addigra már teljesen megmelegedtünk a műfajhoz. Csak várni volt nehéz.
      Azóta két örökbefogadott gyermekünk van. Nyílt öf, találkozhattunk a vérszerinti anyával. Jó volt! Szép. Felemelő. Tényleg. Ott voltunk a születésükkor, be is öltözhettünk, a mi kezünkbe adták őket oda - és 4 naposan már hoztuk is haza őket.

      Elképesztően szép kölyköcskék (ha én szülöm őket, nem ilyen szépek :-)

      Az, hogy a pároddal meg tudtátok őrizni magatokat, az csodás. Hogy nem hagytad rámenni magatokat. Az apa és az anya ott van benneteket, akkor is, ha nem te hozod a világra azt a gyereket.
      Pillanatokon belül ugyanolyan elcsigázott, fáradt, gyűrött szülők lesztek, mint bki más, nyugi.
      Jó lesz!

      Bocsánat, új műfaj nekem ez a blog (regisztrálni stb), lombikos témákra kerestem ma rá, és Te bejegyzésed és témád megragadott.
      Írj, kérdezz nyugodtan a rendes emil címemen, ha gondolod: biro.rita@izekesivek.hu

      Törlés